oh anyám, mennyire régen írtam ebbe a blogba
és tulajdonképpen mennyire régen használtam a blogspot kezelőfelületét
lol mi ez a szó
kezelőfelület
szomorú vagyok,annyira megváltoztam,megváltozott minden és ha tennék is ellene,már semmi nem lenne a régi
hiányoznak azok a mondatai,hogy fél attól,hogy elveszít,ez már nem is barátság,hanem testvériség meg minden
ehelyett van az,hogy megváltoztál, sohanincsidődrám, bocshaflegmavagyok, nemazénhibámhanematiéd etc etc etc és ez most kurvára fáj főleg hogy beleolvastam a régi blogjába meg az én régi blogomba is,mikor minden rólunk szólt meg az álombarátságunkról és már kurvára nem tudunk mit tenni,mert úgysem lesz ugyanolyan,mint akkor ,ebben a formában meg nincs szükségem rá
viszont vannak új arcok az életemben
meg új fúdeutálomőket is
meg azzal a sráccal már nem is tartom a kapcsolatot aki miatt itt vergődtem augusztus tizenegyedikén,mert én hülye összejöttem vele és átbasztuk egymást
kölcsönösen kihasználtuk a másikat,vagyis először én őt,aztán ő engem,és emiatt szenvedtem
aztán mikor ténylegesen szerelembe estem,ami már százharminchat napja tart,ő szenved meg keresztbe akart tenni stb
jaj,annyira hosszú lenne elmesélni mindent,amit kihagytam
már túl sok helyre írok
tumblrre is
néha naplót is
na meg persze ez a blogocska
olyan szarul vagyok
lankadtan
ezt a szót csak azért írom le hogy pár hónap múlva ebből következtessek hogy miért voltam szomi
beteg is vagyok meg minden
pisilnem is kell
megyek inkább cigizni és szarok mindenkire

nem viszonoztam

nem viszonzom

nem fogom viszonozni

nem szeretem

szeretem

nem szeretem

szeretem

nem szeretem

szeretem

ő miért szeret engem

nem is szeret

imád

az azért más dolog, nem?

nem

nem nem nem

be kéne rúgni a tudta nélkül és akkor talán megutálna, én meg sírhatnék és újra szomorú lehetnék végre

most is az vagyok

mindig az vagyok

soha nem vagyok az

utálom ezt a gusztustalan mocskos retves katyvaszt idebent

remélem, egyszer helyre jövök majd

:) 

sírd át az éjszakát, ébredj véres szemekkel, ülj le a földre, igyál kávét, mosd meg az arcod, szívj el egy cigit, mondd, hogy jó napod lesz, öltözz feketébe, sminkelj erősen, hogy a sötét massza eltakarja a fájdalmad, pakolj be, indulj el a suliba, merengj a buszon, hallgass vidám zenét, hidd el, hogy jobb kedved lesz tőle, ülj be a barátaid közé, nevess a vicceiken, feledd el a gondjaidat, poénkodj, csinálj úgy, mintha érdekelne a matek, röhögj a szünetben a többieken, akik kiparodizálják a vén, szigorú tanárt, próbálj enni, titokban hányd ki az óra első öt percében, aztán mondd azt, hogy nem találtad a termet, konstatáld, hogy még mindig az érzelmeid rabja vagy, üveges tekintettel bámuld a táblát, érezd át, ahogyan a szavak összemosódnak a fejedben, add tovább a levelet, mosolyogj jót rajta, gondolj arra, hogy nemsokára hazamehetsz, éld túl a napot, háromslukkozz a suli mellett, nevessetek az újoncon, aki nem tudja letüdőzni a cigit, sétálj el azzal az édes sráccal a buszmegállóig, hagyd, hogy megvárja veled a buszt, integess neki, dugd be a fülhallgatód, merülj el a zene adta gyönyörökben, szállj le, sétálj haza, hallgasd a veszekedést, rohanj fel a szobádba, ne hagyd, hogy a kiabálás túlharsogja a zenét, vedd elő az irodalom beadandót, nézd órákig a lapot, anyukád kérésére menj le enni, tuszkolj magadba pár kanál levest, aztán sétálj a fürdőbe, nézd a kiálló csontjaidat, kukkantsd meg a mérleget, már megint két kilóval kevesebb, osonj ki a kertbe, gyújts rá, gondolkozz, gyújts rá megint, hagyd, hogy a nikotin lezsibbassza minden idegszálad, még egy cigaretta után slamposan sétálj be, ülj be a kádba, sírj, gondolkozz a halálon, szállj ki, igyál teát, másold ki a wikipédiáról a beadandóhoz szükséges adatokat, feküdj le, sírd át az éjszakát, ébredj véres szemekkel, ülj le a földre, igyál kávét, mosd meg az arcod, szívj el egy cigit, mondd, hogy jó napod lesz, aztán hagyd, hogy ez az undorító monotonság belepje minden porcikádat, és tényleg elhidd, hogy ez normális.

Hajolj közelebb, égess a tekinteteddel, gyilkold meg a szemeimet, hagyd, hogy pír terüljön el az orcámon, húzz magadhoz, fogd a derekam, dugd le a nyelved a torkomig, hogy érezzem minden érzelmedet ebben a nyállal teli csókban, simítsd meg a hajam, puszild meg a homlokom, adj egy slukkot a cigidből, engedd, hogy rád fújjam a füstöt, viccelődj a korommal, együnk pizzát, légy zavarban előttem, üljünk le, beszélgessünk, hagyd, hogy megnyíljak neked, hallgasd a titkaimat, hallgasd a szívverésem, engedd, hogy hazáig kísérjelek, hívj be, mutasd meg a szobád, terülj el az ágyadon, mosolyogj, ahogy nézlek, nevess a szar poénjaimon, kérd, hogy feküdjek melléd, mondd, hogy miattam ver így a szíved, add kölcsön a bmth pólód, fújd be a parfümöddel, hidd azt, hogy érzem majd az illatod, nevess, mikor eljut a tudatodig, hogy nincs szaglásom, kísérj ki a buszmegállóba, csókolj meg, mikor jön a buszom, érezz együtt a tömegnyomor láttán, integess, hagyd, hogy szemügyre vegyelek az ablakon keresztül, írj nekem, hívj fel, mondd, hogy találkozzunk újra, várj a pályaudvaron, ölelj meg, érezd az illatom, töltsd velem a napot, nyílj meg nekem, hagyd, hogy hallgassam a titkaidat, puszilgass, árassz el a szereteteddel, érd el, hogy beléd szerelmesedjek, hogy ne tudjalak kiverni a fejemből, hogy elhiggyem, valós, amit irántam érzel, meg is győződjek róla, aztán mondd azt, hogy sajnálod, szakíts velem, törölj ki az emlékezetedből, hagyd, hogy bömböljek, hogy ezer meg ezer darabkára tört szívvel szívjam a blázt, hogy virrasszak, hogy azt kamuzzam, minden király, aztán elmerüljek a fájdalom tengerében, mikor meglátom, hogy más kéri, hogy hajolj közelebb, égesd a tekinteteddel, gyilkold meg a szemeit, hagyd, hogy pír terüljön el az orcáján, húzd magadhoz, fogd a derekát, dugd le a nyelved a torkáig, hogy érezze minden érzelmedet ebben a nyállal teli csókban..

én és a hamis fikciók, no meg az alkoholmámoros gondolatok úgy április vége felé.

Az öncsonkítás fájdalmas dolog. Néha mégis kívánom. Nem teszem meg. Egyszer elnyomtam egy cigarettát a csuklómon, illuminált állapotban, sajnos. Rossz volt. Nem tudom, miért írom ezt. Nincs jó kedvem. Kegyetlenül be fogok rúgni. Nem fogok. Mazochista lennék? Talán. Nem nem nem. Inkább egy senki vagyok. Senki nem ismer. Senki. Még az sem vállal fel, aki ismer. Érted te ezt? Pedig nem vagyok ilyen zavaros. Csak most. Meg úgy általában akkor, ha blogolok. Ezek az érzelmeim. Furcsák. Mocskosak. Szégyellni valóak. Nem látja senki úgyse. Egy szempillantás alatt képesek a porba tiporni azt a cseppnyi önbizalmamat is, ami van. Már nincs. Nem is volt amúgy. Na jó, talán egy kevés. De ma azt is kiölték belőlem. Nem tudom ki vagy, mondja. Pedig tudja, ki vagyok. Ennyire szánalmas lennék? Szerintem is. Mindegy is. Az vagyok. Most inkább megyek és meggyilkolom az izmaimat. Vágyom rá. El akarok felejteni minden kétes érzelmet. Akkor lehet, hogy tudnék valami értelmeset is írni. Olyan rossz. A mondataimból valahogy mindig hiányzik a lényeg. De miért. Pont a legfontosabb. Belőlem is hiányzik valami. Minden. Minden, ami jó. Én rossz vagyok. Nagyon.

Néha elsírom magam pornónézés közben. Úgy éreztem, ezt most le kell írnom. 

Sikertelen, gyökér, szemét, buta, bunkó, csúnya, szerethetetlen, nyomorék, hányingert keltő, kövér, csalódást okozó, szánalmas, gyerekes, sértődékeny, idióta, antiszociális, érzéketlen, trampli, sötét, elvont, tökéletlen, flegma, rosszindulatú, narcisztikus, féltékeny, béna, lúzer sikertelen, gyökér, szemét, buta, bunkó, csúnya, szerethetetlen, nyomorék, hányingert keltő, kövér, csalódást okozó, szánalmas, gyerekes, sértődékeny, idióta, antiszociális, érzéketlen, trampli, sötét, elvont, tökéletlen, flegma, rosszindulatú, narcisztikus, féltékeny, béna, lúzer, sikertelen, gyökér, szemét, buta, bunkó, csúnya, szerethetetlen, nyomorék, hányingert keltő, kövér, csalódást okozó, szánalmas, gyerekes, sértődékeny, idióta, antiszociális, érzéketlen, trampli, sötét, elvont, tökéletlen, flegma, rosszindulatú, nárcisztikus, féltékeny, béna, lúzer, sikertelen, gyökér, szemét, buta, bunkó, csúnya, szerethetetlen, nyomorék, hányingert keltő, kövér, csalódást okozó, szánalmas, gyerekes sértődékeny, idióta, antiszociális, érzéketlen, trampli, sötét, elvont, tökéletlen, flegma, rosszindulatú, narcisztikus, féltékeny, béba, lúzer.

Nem értik.