Hajolj közelebb, égess a tekinteteddel, gyilkold meg a szemeimet, hagyd, hogy pír terüljön el az orcámon, húzz magadhoz, fogd a derekam, dugd le a nyelved a torkomig, hogy érezzem minden érzelmedet ebben a nyállal teli csókban, simítsd meg a hajam, puszild meg a homlokom, adj egy slukkot a cigidből, engedd, hogy rád fújjam a füstöt, viccelődj a korommal, együnk pizzát, légy zavarban előttem, üljünk le, beszélgessünk, hagyd, hogy megnyíljak neked, hallgasd a titkaimat, hallgasd a szívverésem, engedd, hogy hazáig kísérjelek, hívj be, mutasd meg a szobád, terülj el az ágyadon, mosolyogj, ahogy nézlek, nevess a szar poénjaimon, kérd, hogy feküdjek melléd, mondd, hogy miattam ver így a szíved, add kölcsön a bmth pólód, fújd be a parfümöddel, hidd azt, hogy érzem majd az illatod, nevess, mikor eljut a tudatodig, hogy nincs szaglásom, kísérj ki a buszmegállóba, csókolj meg, mikor jön a buszom, érezz együtt a tömegnyomor láttán, integess, hagyd, hogy szemügyre vegyelek az ablakon keresztül, írj nekem, hívj fel, mondd, hogy találkozzunk újra, várj a pályaudvaron, ölelj meg, érezd az illatom, töltsd velem a napot, nyílj meg nekem, hagyd, hogy hallgassam a titkaidat, puszilgass, árassz el a szereteteddel, érd el, hogy beléd szerelmesedjek, hogy ne tudjalak kiverni a fejemből, hogy elhiggyem, valós, amit irántam érzel, meg is győződjek róla, aztán mondd azt, hogy sajnálod, szakíts velem, törölj ki az emlékezetedből, hagyd, hogy bömböljek, hogy ezer meg ezer darabkára tört szívvel szívjam a blázt, hogy virrasszak, hogy azt kamuzzam, minden király, aztán elmerüljek a fájdalom tengerében, mikor meglátom, hogy más kéri, hogy hajolj közelebb, égesd a tekinteteddel, gyilkold meg a szemeit, hagyd, hogy pír terüljön el az orcáján, húzd magadhoz, fogd a derekát, dugd le a nyelved a torkáig, hogy érezze minden érzelmedet ebben a nyállal teli csókban..

én és a hamis fikciók, no meg az alkoholmámoros gondolatok úgy április vége felé.